A több mint 100 éves múltra visszatekintő 19. században született meg az egyenáramú elektromos húzóerő és a váltakozó áramú motoros húzóerő, amely az erőgépek fő hajtóeszközévé vált. Az akkori technikai problémák miatt a sebességszabályozást igénylő húzórendszer hosszú ideig alapvetően egyenáramú motor volt.
Az egyenáramú motorok következő hátrányai szerkezeti okokból fakadnak:
1. Az egyenáramú motor kommutációs szikrája miatt nehéz az invertert olyan durva környezetben alkalmazni, ahol gyúlékony és robbanásveszélyes gázok vannak;
2. A nehezen karbantartható és rövid élettartamú keféket, kommutátorokat rendszeresen cserélni kell;
3. A szerkezet összetett, és nehéz nagy kapacitású, nagy sebességű és nagyfeszültségű egyenáramú motorokat gyártani.
Az egyenáramú motorokhoz képest az AC motorok a következő előnyökkel rendelkeznek:
1. Nincs kommutációs szikra, amely alkalmazható zord környezetben, ahol gyúlékony és gyúlékony tűzvihar gáz van;
2. Könnyű AC motorok gyártása nagy kapacitással, nagy sebességgel és nagy feszültséggel;
3. Szilárd szerkezet, megbízható munka, könnyen karbantartható.
Emiatt a nagy sebességű váltakozó áramú rendszerek népszerűsítése és alkalmazása korlátozott. A 20. század közepén bekövetkezett második olajválság és az elektronikai technológia fejlődése után az AC nagysebességű rendszer inverteres technológiája nagy sebességgel fejlődött.
